Ő az enyém vagy mégsem ?!

 Sétáltunk... a várkertben, a kezem fogta, és az egész olyan csoda szerű volt. Imádtam. Mosolyogtam. De folyton. Ő és én. És együtt. A kezemet fogja....ja várjunk ... aha tudom miért volt ilyen csoda szerű. :(
Erre akkor jöttem rá, mikor kizökkentett az álmomból... anyaa.

-Ideje felkelni Netti!

-Anyaaaa- kiabáltam le az emeletről- épp a legszebb álmaim zavartad meg! - háborogtam

-Azok csak álmok...- CSAK ÁLMOK? Anya hogy gondolod te ezt? Ezek nem CSAK ÁLMOK, ezek AZ ÁLMOK! Mert nekem ő kell, de nagyon!! A szép barna haja, a kék szemei, az a cuki mosolya. Az a fiú a minden, ő AZ A FIÚ. Akiről minden csaj álmodik... de persze,nem lehet az enyém. De ahh.. ezért szeretek inkább álmodni...haha, ez megmaradt nekem azért!

Felhúztam a barna kardigánom, egy fekete vastag harisnyát, rá egy farmer rövidnacit, és egy UGG csizmát vettem fel hozzá. Felvettem a rohadt nehéz sulitáskám, teli könyvekkel. Biosz, angol, matek, kémia, irodalom.

A suli előtt várt rám a legjobb barátnőm Nana. Pink felső, fekete naci, barna UGG csizma.

-Szia.

-Szia mizu? -kérdezte.

-Hát ne tudd meg!! - kezdtem bele a reggeli történetembe.

-Úúú, hát asszem a nagyapámnak van füldugója , megszerezzem neked?

-Köszi nem kell- rázkódó vállal válaszoltam. :)

Bár elgondolkodtató. Füldugó=ergó, nem hallanám ha anyám üvöltözik lentről. Ok, ezen még gondolkozom úgy érzem.

Bementünk a Biosz terembe.Igen ott ült ő, és miközben elmerengtem, már megint félbe szakított valaki... de most valaki olyan aki egyáltalán nem zavart... Ő volt az.

-Szia Netti, hali Nana- intett nekünk.

-Szasztok! - köszöntek az ikrek. (Az ikrek: Ricsi és Sanyi, a 14 évesek akik kb. olyan szinten vannak, mint a 6évesek..na mindegy)

Leültünk Rena, és Leli mellé , ugyan is a teremben úgy vannak körberendezve a padok, hogy egy nagy kört rajzolnak le. Mi négyen csajok egymás mellett ülünk.

-Csáá- köszönt Rena, a maga deszkás stílusában. (Lila haj, szakadt ruha. )
-Sziasztok, Lányok! - Leli, visszahúzódó típus.

-Mizu csajok? -kérdeztem miközben kipakoltam bioszra. Így az utolsó évben, nyolcadikban semmi érdekes nincs már, főleg, hogy áprilist írunk, a felvételi is meg van szóval ráérünk lazulni. A biosz is és az angol is ennek jegyében telt. Kimentem a szekrényemhez angol után a matek és kémia cuccomért, ugyan is ez a két óra ugyan abban a teremben van, ráadásul ugyan az a tanár tartja. Andrea néni, a rémek réme. Na jó, csak matekon, amúgy a kémia nagyon jó, tök jól magyaráz. Viszont én a matekot ki nem áállhatom, lehet ezért utálom vele a matekórákat, ki tudja. Te hát, vettem ki a könyveim, mi közben be akartam csukni az ajtót, ahogy becsaptam, nem figyeltem, hogy ki áll ott, és rögtön elindultam, a kémia házit magolva. Aha, a szerencsétlenségem megint velem tartott-jó barát, csak úgy megjegyzem- neki mentem Tominak, igen Tomi az a fiú, akiért már 1 éve meghalok. Na jó ez túlzás, vagy nem túlzás? ! Igen, és leestek az ütközés közben magolt, kémia füzetemben lévő lapok. Pechemre, tegnap unatkoztam otthon miközben tanultam, és egy T betűt rajzoltam a füzetembe.

-T ? - vonta fel a szemöldökét, és segített felszedni a cuccaim.

-öö.. izéé T ! - próbáltam kimagyarázni magam, mikor eszembe jutott valami jó ötlet- T, mint tanulni való- mosolyogtam rá.

-Ó, értem -mosolygott vissza, és a kezembe nyomta a cuccom.

Majdnem elolvadtam, gyors berohantam a lány WCbe és csekkoltam, hogy csak szimpla piros vagyok, vagy rákvörös? Hát ez van, az utóbbi volt, szerintem egy rák is megirigyelt volna, annyira vörös voltam. :$

Az órák gyorsan lementek, aztán olyan következett, amire nem számítottam. Épp tartottam kifelé a sulibol Nanával mikor....


Ha érdekel a folytatás nyomj egy TETSZIKET! (a bejegyzés tetején ! )
vagy kommentelj !