ÚJ BLOG! !

http://never-but-forever.blogspot.hu/

Ő az enyém vagy még sem? part II.

Igen, és olyan történt amire nem számítottam !

-Héj, csajszi eljössz velem egy körre? - állt a robogója mögött Tomi.

Hátranéztem, hát, ha valamelyik másik lányra néz, aki éppen mögöttem áll...de nem ! Rám gondolt, rám nézett, és nekem szólt.

-Ééén? - indultam felé remegő térdekkel, szívvel, lélekkel-  Háát, szívesen- és felültem mögé.
Oda adta a sisakot, felkaptam és már indultunk is. A friss tavaszi szelet csak a kezemen éreztem, amivel átöleltem őt. És ez most nem álom, ez komoly volt.

Körülbelül öt perc út után megálltunk egy tónál.

-Miért hoztál ide? - kérdeztem.

-Mert szeretnék mondani valamit.

-Mit? - kérdeztem kalapáló szívvel. Talán azt akarja mondani, hogy...? Na nem az lehetetlen, de azért eljátszadoztam a gondolattal.

-Én...-és ekkor egy duda szó hallatszott a háttérből. Anya volt az, értem jött.

-Gyere már, Netti!

-Megyek, megyek- nem mertem ellenkezni anyának, beültem a kocsiba, intettem Tominak.... és megfordultunk.

-Anyu, te mindig a legrosszabbkor jössz!- dühöngtem- Honnan tudtad hogy itt vagyok?

-A kis osztálytársaid mondták- Ohh...szuper, gondoltam. Ez komolyan...ah, és nem tudom mit akart mondani.

Mikor hazaértem, ledobtam a táskám, és bele huppantam az ágyamba, a laptopom magam elé vettem, a tankönyveimmel együtt, hogy azért tanuljak is. Na ebből nem lett tanulás, csak annyi, hogy azt néztem, fel jön-e FB-re. De nem jött. Már negyed kilenc volt, amikor anya rám szólt, hogy rakjam le a gépet, irány zuhanyozni, és be az ágyba. Aha, oks. Akkor mi volt az Délután? ahh. Valaki segítsen! Mondja meg, hogy most mi van!!

Új részért, katt fent a like-ra. :] és akkor folytatom, ha sokan szeretnétek. :] 

Ő az enyém vagy mégsem ?!

 Sétáltunk... a várkertben, a kezem fogta, és az egész olyan csoda szerű volt. Imádtam. Mosolyogtam. De folyton. Ő és én. És együtt. A kezemet fogja....ja várjunk ... aha tudom miért volt ilyen csoda szerű. :(
Erre akkor jöttem rá, mikor kizökkentett az álmomból... anyaa.

-Ideje felkelni Netti!

-Anyaaaa- kiabáltam le az emeletről- épp a legszebb álmaim zavartad meg! - háborogtam

-Azok csak álmok...- CSAK ÁLMOK? Anya hogy gondolod te ezt? Ezek nem CSAK ÁLMOK, ezek AZ ÁLMOK! Mert nekem ő kell, de nagyon!! A szép barna haja, a kék szemei, az a cuki mosolya. Az a fiú a minden, ő AZ A FIÚ. Akiről minden csaj álmodik... de persze,nem lehet az enyém. De ahh.. ezért szeretek inkább álmodni...haha, ez megmaradt nekem azért!

Felhúztam a barna kardigánom, egy fekete vastag harisnyát, rá egy farmer rövidnacit, és egy UGG csizmát vettem fel hozzá. Felvettem a rohadt nehéz sulitáskám, teli könyvekkel. Biosz, angol, matek, kémia, irodalom.

A suli előtt várt rám a legjobb barátnőm Nana. Pink felső, fekete naci, barna UGG csizma.

-Szia.

-Szia mizu? -kérdezte.

-Hát ne tudd meg!! - kezdtem bele a reggeli történetembe.

-Úúú, hát asszem a nagyapámnak van füldugója , megszerezzem neked?

-Köszi nem kell- rázkódó vállal válaszoltam. :)

Bár elgondolkodtató. Füldugó=ergó, nem hallanám ha anyám üvöltözik lentről. Ok, ezen még gondolkozom úgy érzem.

Bementünk a Biosz terembe.Igen ott ült ő, és miközben elmerengtem, már megint félbe szakított valaki... de most valaki olyan aki egyáltalán nem zavart... Ő volt az.

-Szia Netti, hali Nana- intett nekünk.

-Szasztok! - köszöntek az ikrek. (Az ikrek: Ricsi és Sanyi, a 14 évesek akik kb. olyan szinten vannak, mint a 6évesek..na mindegy)

Leültünk Rena, és Leli mellé , ugyan is a teremben úgy vannak körberendezve a padok, hogy egy nagy kört rajzolnak le. Mi négyen csajok egymás mellett ülünk.

-Csáá- köszönt Rena, a maga deszkás stílusában. (Lila haj, szakadt ruha. )
-Sziasztok, Lányok! - Leli, visszahúzódó típus.

-Mizu csajok? -kérdeztem miközben kipakoltam bioszra. Így az utolsó évben, nyolcadikban semmi érdekes nincs már, főleg, hogy áprilist írunk, a felvételi is meg van szóval ráérünk lazulni. A biosz is és az angol is ennek jegyében telt. Kimentem a szekrényemhez angol után a matek és kémia cuccomért, ugyan is ez a két óra ugyan abban a teremben van, ráadásul ugyan az a tanár tartja. Andrea néni, a rémek réme. Na jó, csak matekon, amúgy a kémia nagyon jó, tök jól magyaráz. Viszont én a matekot ki nem áállhatom, lehet ezért utálom vele a matekórákat, ki tudja. Te hát, vettem ki a könyveim, mi közben be akartam csukni az ajtót, ahogy becsaptam, nem figyeltem, hogy ki áll ott, és rögtön elindultam, a kémia házit magolva. Aha, a szerencsétlenségem megint velem tartott-jó barát, csak úgy megjegyzem- neki mentem Tominak, igen Tomi az a fiú, akiért már 1 éve meghalok. Na jó ez túlzás, vagy nem túlzás? ! Igen, és leestek az ütközés közben magolt, kémia füzetemben lévő lapok. Pechemre, tegnap unatkoztam otthon miközben tanultam, és egy T betűt rajzoltam a füzetembe.

-T ? - vonta fel a szemöldökét, és segített felszedni a cuccaim.

-öö.. izéé T ! - próbáltam kimagyarázni magam, mikor eszembe jutott valami jó ötlet- T, mint tanulni való- mosolyogtam rá.

-Ó, értem -mosolygott vissza, és a kezembe nyomta a cuccom.

Majdnem elolvadtam, gyors berohantam a lány WCbe és csekkoltam, hogy csak szimpla piros vagyok, vagy rákvörös? Hát ez van, az utóbbi volt, szerintem egy rák is megirigyelt volna, annyira vörös voltam. :$

Az órák gyorsan lementek, aztán olyan következett, amire nem számítottam. Épp tartottam kifelé a sulibol Nanával mikor....


Ha érdekel a folytatás nyomj egy TETSZIKET! (a bejegyzés tetején ! )
vagy kommentelj !