Igen, és olyan történt amire nem számítottam !
-Héj, csajszi eljössz velem egy körre? - állt a robogója mögött Tomi.
Hátranéztem, hát, ha valamelyik másik lányra néz, aki éppen mögöttem áll...de nem ! Rám gondolt, rám nézett, és nekem szólt.
-Ééén? - indultam felé remegő térdekkel, szívvel, lélekkel- Háát, szívesen- és felültem mögé.
Oda adta a sisakot, felkaptam és már indultunk is. A friss tavaszi szelet csak a kezemen éreztem, amivel átöleltem őt. És ez most nem álom, ez komoly volt.
Körülbelül öt perc út után megálltunk egy tónál.
-Miért hoztál ide? - kérdeztem.
-Mert szeretnék mondani valamit.
-Mit? - kérdeztem kalapáló szívvel. Talán azt akarja mondani, hogy...? Na nem az lehetetlen, de azért eljátszadoztam a gondolattal.
-Én...-és ekkor egy duda szó hallatszott a háttérből. Anya volt az, értem jött.
-Gyere már, Netti!
-Megyek, megyek- nem mertem ellenkezni anyának, beültem a kocsiba, intettem Tominak.... és megfordultunk.
-Anyu, te mindig a legrosszabbkor jössz!- dühöngtem- Honnan tudtad hogy itt vagyok?
-A kis osztálytársaid mondták- Ohh...szuper, gondoltam. Ez komolyan...ah, és nem tudom mit akart mondani.
Mikor hazaértem, ledobtam a táskám, és bele huppantam az ágyamba, a laptopom magam elé vettem, a tankönyveimmel együtt, hogy azért tanuljak is. Na ebből nem lett tanulás, csak annyi, hogy azt néztem, fel jön-e FB-re. De nem jött. Már negyed kilenc volt, amikor anya rám szólt, hogy rakjam le a gépet, irány zuhanyozni, és be az ágyba. Aha, oks. Akkor mi volt az Délután? ahh. Valaki segítsen! Mondja meg, hogy most mi van!!
Új részért, katt fent a like-ra. :] és akkor folytatom, ha sokan szeretnétek. :]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése